HUN fürdő

Helyszín
Bodrogkleresztúr, Bodrog part
Méret
150 m2
Megrendelő
Holland Rt.
Idővonal
2000
tervezés
2001
alapkő
2002
átadás
Állapot
Alkotás
Építészeti Csapat és együttműködők

Régi Tartás Felszökhessen: „Hun-fürdő” a Bodrog partján

Az építész lendületes, gyönyörű grafikával él, önálló, erős és vitathatatlan a maga képességeiben – sajátos hang és egyéni forma ígérete ez.

 

„…Az erőteljes forma keretében finom részletektől gazdag a ház: míves veretek, precízen összefaragott kőtömbök, egyedi esztergált fémkorong rögzítések a rézlemez táblákon, Zalában fújt kézműves üvegmunkák.

A ma divatos felületi játékokat, textúrák montázsát is hozza a ház, de nem szerkesztési elvként, tervezési célként, hanem csak mint a részletképzés eszköze, tektonikus rendben szerkesztve. Eltűnőben az az építész viselkedés, amelyik vakolat-architektúrával öltözteti (jól-rosszul) fel a házakat; és többféle anyag van jelen egy-egy munkában, mint régen, de csak a kortalan anyagok és hierarchikus használatuk által kerülhet egyensúlyba, ízesülhet helyére az épület. Ferencz Marcell nagyon tudatosan használja az anyagokat: a követ, a nemes anyagot finoman cifrázva, erőteljes földhöz közeli tömegként, a téglát rendben, kitöltő felületként, a rézsüveget katonásan fejre illesztett harci öltözetként – hármas rendben felfelé, egyre mívesebb kidolgozottsággal.

Az ablakok, plasztikusan visszahúzva, mély árnyékban ülnek, tekintetet formáznak. A ház tervezése, felszerkesztése a tehetséges kéz könnyed mozdulatát hordja. Jókedvűen, ahogy magyar ember táncol egy pohár tüzes bor nyomában. Az építész lendületes, gyönyörű grafikával él, önálló, erős és vitathatatlan a maga képességeiben – sajátos hang és egyéni forma ígérete ez.
A vízház térsorolása egyszerű, a központi fürdőteret (közös légtérrel) hosszában kíséri egy közlekedőfolyosó, két végén a bejáratokkal, s felfűzve az öltözők, a szauna, a szolárium celláival. A medencetér felett, a rézsüvegben egy zikkurat negatívja gyűjti egybe, s püffögi ki a meleg gőzöket. A lírai rajzolatú üveg-ablakszemek kevés fénnyel szolgálnak – az illatozó fürdőolajok bolondos üvegcséi sorakoznak ilyen vidáman egy medenceszéli padkán. A belső színvilág és anyaghasználat visszafogott (uralkodó fehér felületekkel, kevés meleg tónusú deszka felülettel, keret nélküli füstüveg ajtópanelekkel), téralakítása részleteiben mozgalmas. A térben meghatározó egy hatalmas riolittufa kőtömb-trónus, felette faragásra előkészített tömbkő konzollal…”
(Kovács Ágnes: Hun-fürdő a Bodrog partján. MÉ 2004/6.)