Az épület két szárnya egy képzeletbeli, egy kilométer átmérőjű kört idéz meg, felszínén növényekkel beültetet több mint hétezer négyzetméteres tetőkertel. Így nemcsak egy tökéletes kör szeletét látjuk, hanem az épület kapuként szolgál a mögöte elterülő természeti környezet, a megújult Városliget és a lüktető városi élet közöt. Ezt a hordozó és átvezető funkciót erősítete a tervező az épület homlokzatán körbefutó árnyékoló fémrácsozatal, amelyen a múzeumban őrzöt különféle népek, kultúrák hagyományaiból származó tárgyakon megjelenő mintákból készítet kortárs ornamentika-átiratok jelennek meg. A pixelekből kialakítot ornamentika a magyar és az egyetemes kultúra szőteseként a százötven éves Néprajzi Múzeum páratlanul gazdag gyűjteményét szimbolizálja, és elsőként fogadja a múzeumba érkezőket.
A látogatók egy külön térben magukat az ornamentikát hordozó díszítmény-rácsokat is megtekinthetik, amelyeket különleges lézeres megvilágításban állítunk ki.
A zene jelen van a kiállításban egyrészt tárgyként, egy új kortárs hangszer, a Mátrai Péter építész-zeneszerző által tervezet Hanghenger által, amely rímel az új Néprajzi Múzeum által megidézet kör ideájára, másrészt zenei motivumként, amely hallhatóvá teszi az épület és a zene kapcsolatát.
Az épület urbanisztikai és tájépítészeti kontextusát a pavilon udvarában kiállítot maket kívánja érzékeltetni, amelyen láthatók a Liget Budapest Projekt már megvalósult fejlesztései és további tervezet épületei.
A múzeum gyűjteményét egy animációs kisfilm (Ethnozoom), és egy interaktiv számítógépes program, a Motívumalkotó segítségével mutatjuk be. A Moon42 által fejlesztet alkalmazás több, mint 1001 vektorizált díszítményt és motivumot tartalmaz a Néprajzi Múzeum magyar és nemzetközi műtárgyairól. A program segítségével egy interaktiv érintőképernyőn a látogató
megalkothatja és letöltheti saját egyedi motivum-kompozícióját, hozzájárulva ezzel egy nemzetközi közösségi műalkotás létrejötéhez.
A Reziduum-kiállításban a kulturális emlékezet egy olyan reprezentációjára teszünk kísérletet, ahol láthatóvá válnak a kulturális rétegek, a régmúlt használati tárgyaitól az új épületen és annak urbanisztikai kontextusán át a kortárs zenéig.