Idő, anyag, tér, szellem: hely
…. megmenti az időt magában foglaló anyagot, a templomromot, teret adni a szellemnek. A hely mindezen tényezők foglalata. Több van itt mint a puszta régészeti rom-érték, több mint egyszerű didaktikus célokat szolgáló történeti dokumentum. A pályamű szándék szerint az együttes teljes értékű használati lehetőségét biztosítja úgy szakrális, mind turisztikai értelemben.
Az emlékezet letéteményesének, azaz a teljes műemléki együttesnek a revitalizálásával, a kiíró elvárásának eleget téve, őrzi az időkaput, s ezzel teret nyit az idő folyamának,folytonosságának.
A liturgikus tér használatát a romon belül, a lehető legminimálisabb és legkevésbé szembeötlő szerkezettel, az üveggel kívánja feloldani, így a régi épületben lehet újra átélni a vallási rítust. A rendház esetében pedig az egyetlen tömbbe rendezett régi-új funkciók, mint a szerzetesi lakhatás, a kiállító tér, a látogatóközpont és a bisztró olyan erőteljes épülettestet kell képeznek, amely építészeti tekintetben meg kívánja állni a helyét a méltóságteljes, monumentális román-gót templomrom mellett is. Korunk, a XXI. század modernizmus utáni új műemlékszemléletének és kezelési gyakorlatának példájául kívánja állítani a zsámbéki épületegyüttest. Így építészeti, történeti és szakrális tekintetben is a folytatás (és nem az elhatárolódás) marad a vezérelv. A térrekonstrukció építészeti formálás, tájépítészeti kialakítás, valamint az anyaghasználat által a középkori templom-rendház együttes térszerkezetéhez idomul.